P. Lekov

Közjáték: A tények logikája

   (A feléje fordított asztali lámpa fénye elvakította Csing Tej-fu arcát. Csak az éles fénynyalábokat látta és a bennük táncoló csillagokat. Fülében a nyomozó kiáltásai visszhantgoztak, háta sajgott, csöpögött belőle a vér. Sherlock Holmes, a híres londoni mesterdetektív, ingujjra vetkőzve, verítékező arccal, idegesen járkált fel és alá. Közben – szabályos időközönként – a helyiség végébe sétált, ahonnan visszafordulva, futtában, teljes erőből hatalmas pofont kevert le Csing Tej-funak. Csing ilyenkor felüvöltött. Dr. Watson felgyűrt ingben ült az íróasztal mögött, egyik kezével nadrágtartóját feszítve, a másikban cigarettáját tartva. Erős, francia dohány volt, füstjével csaknem hasztalan bírkózott a lámpa fénye. Dr. Watson a következő kérdést intézte Csing Tej-fuhoz:

   – Beszélsz, te szemét?

Az csak a fejét rázta

   - Márpedig beszélni fogsz, ha addig élsz is! – üvöltött rá Sherlock Holmes torkaszakadtából, amint gumibottal hátba vágta -, vallani fogsz, te rühes disznó!

   Sírni tudott volna az idegességtől, hogy Csing Tej-fu nem vall.)

kapcsolódó írások:

A Sherlock Holmes-mítosz - A leleplezett módszer

Conan Doyle, a gyanúsított - Plágium és gyilkosság?

Holmes, Schwarzeneger és a melegek