Néhány szó Kovács Jánosról

Kovács János cseppet sem nem mindennapi ember. Termete átlagos, "különös ismertetõjegye", ami egy úgynevezett személyleírás alapjául szolgálhatna, nincs. Több nevet  visel, melyeket oly módon válogat, hogy bármerre jár, az arrafelé leghétköznapibbat használja. M. országon Kovács Jánosnak szólíttatja  magát, Oroszországban Ivan Kuznyecov, Angliában John Smith a neve, Arábiában Ahmednek, Kínában Linek szólítják a barátai.

A számtalan "Kovács 23. János tizedessel", "Kovács B. Jánossal", "D. Kovács Jánossal" és más "egyedi" Kovács Jánosokkal szemben Kovács János annyira szimplán csak Kovács János, hogy ettől már-már különleges. Ahol mindenki dúsgazdag, topmenedzser, csúcsmodell, sztárügyvéd, világbajnok, örökös tag, Nobel-díjas, de legalább helyettes államtitkár akar lenni, a közfigyelem könnyen arra irányulhat, aki nem akar kitűnni. Ahol mindenki váll-lapot visel, Nemecsek Ernő, az egyetlen közlegény kelt majd feltűnést.

Kovács János nem nem mindennapi ember. Kovács János a szakrális személy. Ha ez most még nem világos, talán hamar az lesz. Ő, a méltatlanul mellőzött B. fõvárosban élő kérdező- és csodálkozóművész rácsodálkozott az abszuird tényre: Földünkön csak úgy hemzsegnek a pápák és a császárok. Ez vaskos ellentmondás valóban, hiszen egy császárhoz birodalom is kell, és ha egy birodalom nem igazi birodalom, hanem mondjuk csupán egy szemétdomb, akkor bizony a császára sem lehet császár, csak kakas, a koronája pedig legföljebb taréj. Ám hiába nem igazi cézárok, ha egyszer itt hemzsegnek körülöttünk! Nem is tudjuk, a számukat, annyi főpappal és főúrral kell osztoznunk e bolygón - mégpedig úgy, hogy miközben mi osztozunk ővelük, ők nem osztoznak mivelünk. E globális kakasviadal nemcsak a világhelyzetet nehezíti, de - a háborúval, erőszakkal és az úgynevezett struggle egyéb kellékeivel - vérbe is áztatja a játszó személyek rút zászlait.

Kovács János rákérdezett: ámbár nem igaz-e, hogy az embereknek elegük van a nagyságból? Nem a szépségbõl, a jóságból és az igazságból; nem - e három érték harmóniájának görög eszménye továbbra is működik. A nagyság azonban - a Korona, a Piramis, sőt a Nagybetű - Kovács szerint trónfosztás előtt, sőt alatt áll. A valóságban a legtöbben inkább szenvednek attól, hogy mások nagyobbak és jelentékenyebbek náluk, semmint attól, hogy ők maguk ne volnának elég nagyok s jelentékenyek.

Régen - anno, az ántivilágban, a múltban -, amikor még sem blog, sem web, sem fax, sem telefon nem volt, amikor nemcsak az újságokat, de a könyvnyomtatást sem ismerték, cseppet sem volt anakronisztikus, ha a Föld cézérokkal volt tele. Természetes dolog, ha annak a víziók, fonok, faxok és más telék előtti kornak nagyjai, még ha uralmuk bírt is némi - örökölt vagy (mondva) csinált - szakralitással, a leginkább az olyan kakasokhoz - vagy, jó, megengedem: "isteni eredetű kakasokhoz" - voltak hasonlatosak, akik a saját szemétdombjukon, igaz, korlátlan urak, a sajátjukon kívül azonban más szemétdombot nemigen ismernek. Lehet, hogy hallottak ilyesmiről, ám fülükhöz a híreket már eleve csak megszűrve engedték.

Ma, a glasznoszty, a falakon és a testünkön is áthatoló radióhullámok,  az emebereket szent kölcsönhatásba fonó elektron-expresszvonatok száguldásának korában "a Szemétdomb Császára", "a Baromfiudvar Megváltója" - különben mégoly megtisztelő - címek még akkor is anakronisztikusaknak tűnnek, ha egyébként a "korszellem" éppen azt sugallja, hogy nincsenek is korok, nincs Kronosz sem; a térképészek Utópia vaktérképét rajzolják, a történészek anakrónikákat írnak.

A Francia Forradalom eltörölte a nemesi címet, a bauhaus a Nagybetű, s ha az előbbinek a mészárszékébõl, s az utóbbinak lélektelen alvóvárosaiból nem kérünk is, forradalmuknak ez a vívmánya - a nagyság előjogainak eltörlése - minden múltbasóvárgás ellenére megmaradt és ma is érvényes.

Kovács János  interreligiológus, kérdező- és csodálkozóművész. A világot következetesen porszemoptikán keresztül szemléli, ezért olykor, csipetnyi gúnnyal, porszemoptikusként is emlegetik. M. országon, B. fővárosban él.
 
 
 

close this window / csukd be az ablakot