Kapitalizmus utáni kapitalizmus - A pénz trónfosztása?
Napjaink egyeduralkodónak tűnő
gazdasági-politikai
irányzata, a globális kapitalizmus érvényét megkérdőjelezni –
különösképpen a
másfél századig alternatívának mondott kommunizmus, úgy is mint
világhatalmi
ellensúly bukása után – már-már illetlen, de legalábbis időszerűtlen
próbálkozásnak tűnhet. Egy, a napokban Budapesten járt, a globális
kapitalizmus
alternatíváiról töprengő német teológus-közgazdász mégis ezt teszi.
A közös európai pénz bevezetésekor az unió
éppolyan szigorú
feltételeket szab a gazdag nyugat-európai országok számára, amilyeneket
általában az úgynevezett „harmadik világ”, „fejlődő országok” vagy
„Dél”
szegény országainak kell teljesíteniük, ha hiteleket szeretnének kapni
a
Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), illetve a Világbanktól – hívta fel a
figyelmet
egy érdekes párhuzamra a 21. század kapujában című, márciusban
Budapesten
megrendezett nemzetközi konferencia egyik előadója, a német Ulrich
Duchrow, a
globális kapitalizmus meghaladását céljául tűző vallási gyökerű
hálózat, a
Kairos Europa mozgalom egyik vezetője. A heidelbergi
közgazdászprofesszor –
egyben evangélikus teológus – szerint a kapitalizmus legfejlettebb
formáit
elért térségek mostanra jutottak el oda, amikor húsbavágó problémává
vált a gazdasági
szabadság és az önrendelkezés érdekeinek ellentmondása.
Duchrow szerint – aki a budapesti
konferencián A civil
társadalom jelentősége a globalizálódás korszakában címmel tartott
előadást – a
kilencvenes évek világtérképén nemcsak a kommunizmus eltűnése okozott
jelentős
változást, hanem az is, hogy bizonyos tekintetben egyre kevésbé lehet
meghúzni
a határvonalat a megmaradt „első” és „harmadik” világ között is. Korunk
fő
kihívását, a globális kapitalizmus meghaladását ugyanis nem csupán a
Dél szegénynek
mondott országai sürgetnék, hanem – ha más-más motívumoktól vezérelten
is – a
fejlett és gazdag Észak baloldali pártjai, ökológiai mozgalmai, sőt
vallási
szerveződései is. A globális kapitalizmus alternatívái című könyvében
Duchrow
ezért azt latolgatja; lehetséges-e létrehozni egy olyan,
gazdasági-politikai
rendszert, amely igazságosabb a jelenleginél – amikor is az emberiség
leggazdagabb egyötöde a Föld javainak 82,7 százalékát, a legszegényebb
egyötöd
viszont csupán 1,4 százalékát birtokolja. Ráadásul olyan körülmények
között,
amikor maga a tőke globális, vagyis valóban oda vándorol, ahol a
legkedvezőbb a
megtérülése – például ahol a legkevesebbet kell adóznia –, míg mondjuk
a
szociális háló fenntartásához szükséges adók legfeljebb nemzetgazdasági
szinten
jelentkeznek. Csakhogy a tőke ekként való „szabad áramlása” korántsem
okvetlenül a leggazdagabbak rovására történt. A valóságban azok
fizetnek, akik
vagy nem akarták, vagy nem tudták elkerülni az adófizetést. De akkor
hogyan
lehet társadalmi igazságosságra törekedni?
A globális kapitalizmussal szembeni, pusztán
„etikai”
ellenérvek a szociáletikusként is számon tartott Duchrow szerint sem
érnek
sokat. „Erkölcsi alapon” persze meg lehet tenni, hogy önszántunkból a
piaci ár
alatt adunk el, illetve afölött vásárolunk, ám ez önmagában nem
életképes
alternatíva a Mammonnal, vagyis a tisztán pénzközpontú gondolkodással
szemben.
Teológiai alapon azonban Duchrow már elképzelhetőnek vél egy
koncepciózus
ellenszegülést. Amihez nyomban hozzáteszi: az ő szemében „a gazdaság és
a
teológia tulajdonképpen ugyanaz”. Az alapkérdés ugyanis – mondja – mind
a
közgazdaságban, mind a teológiában így hangzik: „Vajon Isten, avagy
Baál
uralkodik a gazdaság törvényein?” Muszáj-e hierarchikusan szerveződnie
a
társadalomnak, behódolva a mindenkori hatalomnak – a császárnak, a
királynak, a
konszernnek, a multinak –, avagy tud autonóm módon is szerveződni?
Vannak-e
esélyei a társadalmi önrendelkezésnek a globális pénzügyi „birodalmi”
törekvésekkel szemben? Le lehet-e mindent fordítani a pénz nyelvére –
lehet-e
minden értéket dollárban kifejezni –, avagy sem? Milyen feltételekkel
volna
lehetséges olyan – eredményes – gazdaságpolitikát folytatni, amely
képes
szembeszegezni az ökonomikus szempontokkal az ökologikus szempontokat,
a jelen
generációk érdekeivel a jövő generációk érdekeit, a tőke felhalmozóival
szemben
a tőke, sőt munka nélkül lévők s általában a peremre szorultak
érdekeit?
Vannak-e alternatívái a globális kapitalizmusnak egy olyan korszakban,
amikor a
sokáig reálisnak hitt alternatíva, a kommunizmus már mint puszta idea
sem
működik többé?
Ulrich Duchrow, az európai civiltársadalmi
szerveződések
Kairos Europa nevű, keresztény bázisközösségekből kifejlődött
hálózatának
szóvivője szerint a helyes mértéket, alkalmat jelentő „kairosz” szó e –
Magyarországon is aktív – mozgalom nevében az újszövetségi görögben az
éjszaka
utáni, de hajnal előtti időpontot jelenti. Arra a pillanatra utal,
amikor –
mint azt Pál apostol rómabeliekhez írt levelének 13. fejezetében
olvashatjuk –
„ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van
hozzánk az
üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk”.
A mozgalom és a német teológus-közgadász
szerint joggal
vetődik fel a kérdés: vajon ilyen korszakhoz érkeztünk-e el, s ha igen,
mik
lehetnének a globális kapitalizmus alternatívái? Mi mindent lehet tenni
a
transznacionális tőkekoncentráció túlzásai ellen? Van-e, s ha igen, mit
jelenthet a posztkommunista posztkapitalizmus?
Duchrow úgy látja, alapvetően két megoldás
lehetséges.
Egyrészt ki lehet vonulni a piacot abszolutizáló társadalomból, vagyis
– a
közlekedés, az internet s általában az infrastruktúra modern áldásait
természetesen megtartva – voltaképpen egy sor tevékenységben a
„modernség
előtti állapotba térni vissza: otthon sütni a kenyeret, fejni a
tehenet,
házilagosan javítani a tetőt, a cipőt, kötni meg a pulóvert, a
kesztyűt, s csak
azon termékekért lépni a valóban globális piacra, amelyekért muszáj:
sóért,
benzinért, számítógépekért”. E kivonulás a birodalmi „globalizmusból”
azonban
nem minden esetben üdvös. Hiszen nem egy terület van, ahol a házi-,
illetve
kézműipar szereplői aligha konkurálhatnak a piacon játszó szereplőkkel.
Ezért
javasol Duchrow a globális kapitalizmus ellen – némileg meghökkentő
fordulattal
– globális eszközöket is. A heidelbergi tudós szerint ugyanis már
működő, a
nemzetek feletti, regionális, illetve globális szerveződések – mint az
Európai
Unió vagy az ENSZ – arra is alkalmasak lehetnének, hogy a helyi,
nemzeti,
illetve regionális adófizetési kötelezettségek elől rendre elmenekülő
pénztőkét
valami új módon mégis „megfogják”, s így végső soron arra
kényszerítsék, hogy
kivegye a részét a globális közteherviselésből.
Jézus – fogalmaz ezúttal ismét teológusként
Duchrow – a
római birodalmi és a zsidó vallási hatalomkoncentrációkkal szemben
mindannyiszor a társadalom számkivetettjeivel, áldozataival,
jogfosztottjaival
vállalt közösséget. Ez teológiai értelmezésben – mondja – azt jelenti,
hogy az
isteni törvény adott esetben nem a tőkekoncentráció, hanem mondjuk
éppen annak
megadóztatása mellett áll. Hasonlóképpen tesz a Kairosz mozgalom is,
amikor
Európában a zöld pártokkal és a szocialistákkal, Latin-Amerikában a
felszabadítás teológia irányzatával működik együtt, s az egész világon
általában a globális kapitalizmus fő áldozatait támogatja. Arra az
álláspontra
helyezkedve, hogy az igazságos társadalom megvalósításához a mintát az
ember
veheti ugyan a bibliai időkből, de – mint nagyon is evilági politikai
törekvést
– csak önmaga valósíthatja meg.
GERLÓCZY FERENC
(HVG, 1998. április 11.)
