Vallás* - az emberek felett uralkodó természeti és társadalmi erõk eltorzult, fantasztikus visszatükrözõdése az emberek fejében. "A vallás a szellemi járomok egyik fajtája. Ez a járom mindenütt ránehezedik a néptömegekre, amelyeket a másokért végzett örökös munka, az ínség és magárahagyottság eltompít" (Lenin). A vallásnak a filozófiai idealizmussal közös ismeretelméleti gyökerei vannak: az emberi fogalmak, képzetek elszakítása a természettõl, istenítésük, vagy a természeti erõk lélekkel való felruházása. A filozófiai idealizmus a vallás védelmének formája és eszköze. A vallási hiedelmek múló jelenségek, amelyek létét az emberek ékletének meghatározott törtépnelmi feltételei határozzák meg. A történelem igen hosszú idõszakán át az embereknek sejtelmük sem volt a vallásról. A vallási hiedelmek megjelenése az õsi társadalomban csak a gondolkodás és a tagolt beszéd kifejlõdésével vált lehetõvé. A vallás megjelenését meghatározó ok az volt, hogy az õsember tehetetlenül állt szemben a fenyegetõ és számára érthetetlen természeti jelenségekkel. A természet erõivel szembeni tehetetlenség azt a gondolatot ébresztette a primitív emberben, hogy a környezõ tárgyakban különleges, természetfeletti erõ lakozik, amely kedvezõen befolyásolhatja életét, vagy pedig mindenféle bajokat hozhat rá. A primitív ember, miután természetfeletti erõvel ruházta fel a természet tárgyait, ráolvasással, könyörgésekkel, szertartásokkal, mágiával próbált hatni rájuk. A mágia elemeivel valamennyi mai vallásban is találkozunk. A mai vallási hiedelmek gyökerei túlnyomórészt osztályjellegûek. A kizsákmányolt osztályok erõtlensége a kizsákmányolók elleni harcban elkerülhetetlenül kitermeli a csodákba, egy jobb, földöntúli életbe vetett hitet. "A dolgozó tömegek társadalmi elnyomottsága, látszólag teljes gyámoltalanságuk a tõkés rendszer vak erõivel szemben, melyek az egyszerû dolgozó embernek naponként és óránként ezerszer több borzalmas szenvedést, több irtózatos gyötrelmet okoznak, mint bármiféle rendkívüli esemény, például a háború, a földrengés, stb. - ebben rejlik ma a vallás legmélyebbre nyúló gyökere." (Lenin) A kizsákmányolás által elnyomott, sötétségben tartott ember a papok és a szekták híveinek primitív, ostoba meséiben keres menekvést mindazon gyötrelmek elõl, amelyeket a vele ellenségesen szembenálló társadalmi rend okoz. A vallás mindig a dolgozók elnyomásának eszköze volt. A vallás, miközben engedelmességet, alázatot prédikál és a földi javak megvetését hirdeti, azzal kecsegteti az embereket, hogy kárpótlásul jutalomban lesz részük a "túlvilágon", s így a burzsoázia uralmának alátámasztását segíti elõ. A vallás a nép ópiuma - így hangzik Marx meghatározása. A vallás el akarja hitetni, hogy létezik isten, léteznek ördögök, létezik túlvilág stb., s ezzel eltereli az embert a természet és a társadalom valóságos törvényeinek a megismerésétõl. "Minden vallás valami olyasvalami, ami ellenkezik a tudománnyal" (Sztálin) A szocializmus megsemmisíti a vallási hiedelmeket tápláló anyagi gyökereket. A kizsákmányolásra, a tömegek éhezésére és nyomorára épülõ társadalmi rend eltûnésével nem lesz többé szükség arra, hogy az emberek fantasztikus elképzeléseket alkossanak valamiféle túlvilágról. De a vallás leküzdése nem egy pillanat mûve és nem következik be a forradalom gyõzelmének másnapján. A tudat fejlõdése elmarad az emberek anyagi életfeltételeinek a fejlõdése mögött.Ezért az emberek tudatában még jóval a kapitalizmus megsemmisítése után is megmaradnak a kapitalista múlt csökevényei. A vallás a kapitalizmus egyik legszívósabb csökevénye az emberek tudatában. Nem küszöbölhetõ ki sem adminisztratív rendszabályokkal, sem erõszakkal. A kommunista párt, Lenin és Sztálin azt tanítja, hogy a vallási csökevényeket csak fokozatosan lehet leküzdeni, s csak fokozatosan fogják leküzdeni, az új társadalom gyakorlati építésének folyamán, a kommunista nevelés során. A Szovjetunóban megvalósult az igazi lelkiismereti szabadság. Minden állampolgár szabad elhatározása szerint lehet hívõ vagy nem hívõ - ez az õ lelkiismereti kérdése. A kommunista párt, a dolgozók élcsapata azonban nem foglalhat el semleges álláspontot a vallás kérdésében. A párt egész tevékenységével segíti a dolgozókat, hogy megszabaduljanak a vallási csökevényektõl és magukévá tegyék a tudományos világnézetet. Az emberek tudatában élõ vallási csökevények leküzdése szempontjából igen nagy jelentõségû a kulturális és felvilágosító munka, a természettudományi ismeretek és a marxista-leninista világnézet széles körben való terjesztése. A vallás kérdését és a proletárpártnak a valláshoz való viszonyát behatóan megvilágította Lenin "Szocializmus és vallás" és "A munkáspártnak a valláshoz való viszonyáról" c. cikkeiben  Filozófiai Lexikon. szerkesztette M. Rozental és P. Jugyin. Szikra Budapest 1953. 627-628. pp) Az eredeti "Kratkij Filoszofszkij Szlovar"-t (Goszpolitizdat 1952), ez csak a hátsó kolofonból derül ki, Tábor Béla és T. Mándy Stefánia fordította.