| F |
folyamat teológiaProcess Theology
Teológiai irányzat, amelynek
neve a brit matematikus, Alfred
North Whitehead 1929-ben megjelent fõmûve, a Process
and Reality címébõl származik, s amely
a világ folyását folyamatként értékeli.
Ennek a folyamatnak része a teremtõ, aki zarándokként
együtt jár, együtt szenved a világgal. A „process philosophy”, „folyamat filozófia”
terminust az ötvenes években kezdték el általánosan
használni, de a folyamat filozófia elõfutárainak
tekintik már a 20. század elején jelentkezõ
radikális empiristákat, William
James-t, John Dewey-t és Charles Saunders Peirce-t is, akiknek
számára a tapasztalat (experience) volt a központi
kérdés. A process teológia kialakulásának
és fejlõdésének az 1900-as évek elejétõl
hat évtizeden át a Divinity School adott otthont a Chicagói
Egyetemen.
A process Istent is az emberi megtapasztalás
felõl közelíti. Whitehead szerint az ember morális
és vallásos érzéseinek alapja és forrása
maga Isten, aki minden aktuális viszonyban benne van és a
momentumok folyamatában válik örökkévalóvá.
Viszonyul a világhoz, és a világ hozzá. E folyamat
kölcsönhatás, amelyben Isten is változik a világgal
együtt. Whitehead Isten természetét „responsive love”-ként
jellemzi. Christian natural theology-nak is nevezik. [The Center for Process Studies] [religion-online.org] [Process Theology, Process Theism] [Stanford Encyclopedia of Philosophy: Process Philosophy] Sz.
|
|