| A |
Anatéma, anathema
(görög) 1. egyházi
átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának
záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást
nem fogadták el. Már az elsõ évezred zsinatai
használták az anatéma formulát. Kelet és
Nyugat szétválása idején az anatéma
és az exkommunikáció együtt járt. Így
volt ez a Portugáliából Amszterdamba menekült
zsidó családból származó filozófus,
Spinoza esetében is, akit nézetei miatt a hitközség
a "nagy kitaszítással" sújtott. Anatémájában
egyebek mellett a következõk álltak:
"A hitközség
tanácsának vezetõi ezennel közhírré
teszik...: Az angyalok ítéletével és a szentek
szentenciájával anathéma alá vetjük, utáljuk,
elátkozzuk és kirekesztjük Baruch de Espinozát
az egész közösség szent hozzájárulásával,
szembõl-szembe a szent könyvekkel, amelyekben a 613 szabály
foglaltatik, kimondván ellene az átkot, amellyel Éliás
próféta sújtotta a gyermekeket s mindamaz átkokat,
amelyek a törvény könyvében meg vannak írva.
Legyen átkozott lefektében, legyen átkozott fölkeltében;
átkozott elmentében és átkozott megjöttében.
Soha meg ne bocsásson neki és rá ne tekintsen az Úr:
lángoljon ellene mától fogva az Úrnak haragja
és bosszúsága, nehezedjék reá minden
átok, amely a Törvény könyvében meg van
írva, s töröltessék el az õ neve az ég
alatt; válassza õt külön az Úr a gonoszra
Izráel valamenyi törzsétõl, bocsássa reá
az égnek minen átkát, amely a Törvényben
foglaltatik; és váltassanak meg a mai napon mindazok, akik
engedelmeskednek Urunknak, Istenünknek. Ezennel figyelmeztetünk
mindenkit, hogy senki élõ szóval ne beszélgessen
vele, se írásban ne érintkezzék; hogy senki
ne tegyen neki semmi szolgálatot, ne lakozzék vele egy födél
alatt, ne lépjen hozzá egy rõfnél közelebb
s ne olvasson el semmi írást, amelyet õ diktált,
avagy saját kezével írt." (W. Durant: A
gondolat hõsei. Budapest 1931. 140-141h. pp.) 
|
|
