Mi fűti a vallási terroristát? A vallása? Miért veti meg a halált (pontosabban az életet) az öngyilkos merénylõ? Erős, feltétlen hite miatt?  Miért adott ki húsvétra a pápa egy olyan enciklikát az eukarisztiáról, amely tiltja a nem katolikusokkal, így a protestánsokkal való közös áldozást, illetve úrvacsora-vételt, erősen idézve a II. Vatikáni zsinat előtti időket, és sokkolva a keresztényközi párbeszéd szereplőit? Az Egyház miatt? - azért mert a hívek eltértek az Egyház előírásaitól? 

Mit is értünk a vallás, hit, egyház szavakon? Mikor jogosult a "szekta" szó használata, mikor a "kultusz", "vallási közösség", "új vallási mozgalom" (new religious movement, nrm)? Mikor mondjunk egyházat, mikor felekezetet? 

Hogyan is volna lehetséges egységesíteni a nyelvhasználatot, ha az egyik ember homousziont mond, a másik homoiusziont; az egyik keresztényt, a másik keresztyént; az egyik istenembert, a másik emberistent; ha ugyanazt a személyt az egyik megátalkodott eretneknek, míg a másik lánglelkű vallási reformernek nevezi; ha ugyanazt az istent az egyik szereti, a másik féli, a harmadik tagadja; ha ugyanazt az embert, akiről az egyik tudomást sem vesz, a másik megveti, a harmadik tiszteli, a negyedik isteníti? 

Mely szavakat használjunk, ha senkinek a vallási érzékenységét nem szeretnénk megsérteni, de azért az informál(ód)ást sem kívánjuk folyamatosan kegyes hazugságokkal, illetve  elhallgatásokkal helyettesíteni? 

Egységes nyelvhasználatról már csak azért sem álmodhatunk, mivel nemcsak a különböző vallási közösségek, de a különféle szempontok szóhasználati preferenciái is különböznek. Hozzászoktunk már, hogy a közszolgálati médiumok Róma püspökét a semlegesnek elfogadható (római) pápa helyett a katolikus szentatya néven nevezik, a szenteket pedig - szenteknek, mit sem törődve azzal, hogy már a protestánsok szemében sem azok; megszoktuk az "iszlám" szó jelzői használatát, azt, hogy a muszlim melléknév helyett a sajtó rendre az iszlám főnevet alkalmazza, míg a zsidó hitközségeket igen gyakran zsidó egyháznak titulálja. 

Ráadásul szó sincs arról, hogy ahol a fogalmakat valamely hagyomány kebelén és kontextusán belül használják, ott ne lenne zűrzavar. Morel Gyula jezsuita vallásszociológus például a katolikus nyelvhasználatról állapította meg: "nemcsak azzal okoz zavarokat, hogy régies, hanem azzal is, hogy összekeveredik benne négy összefüggő, ám egymástól megkülönböztetendő terület szókincse. Ezek: a feltétlen meggyőződés (a keresztény terminológiában a hit), a feltétlen meggyőződés kifejeződési formái (a kultúrtörténet nyelvén a vallások), a feltétlen meggyőződéssel és annak kifejeződési formáival foglalkozó tudomány (a teológia, a vallásbölcselet, hittan, vallásszociológia), végül az a közösség, amely mindezt képviseli, éli és ápolja (hitközösség, egyház)." Morel katolikus fogalmakról beszél, de nekünk minden más tradíción belül is mindig tudnunk (de legalább kérdezni tudnunk) kell egy-egy fogalomról: kinek, milyen szempontú meghatározása vajon? Mikori s milyen  körülmények közül való a szóhasználat? 

Ó, de nemcsak a fogalmak, hanem már az ábécé körül is súlyos gondok vannak: a nem latin betűket alkalmazó nyelvek szavainak átírásakor talán még a fogalomzavarnál is teljesebb a káosz.  Sokszor a nevek puszta írásmódja is annyira eltér, hogy az egyik ember gyakran már nemcsak azt nem érti, hogy mit állít a másik, de azt sem, hogy miről. A Magyar Tudományos Akadémia ajánlása szerint a görög, orosz, héber, arab, kínai, japán stb.  nyelvek szavait, neveit fonetikusan kell(ene) átírnunk - ami azonban elég nehezen megy olyan nyelvek esetében, amelyeknek a hangkészlete teljesen eltér a magyarétól. Nem beszélve arról, hogy "magyar" átírásunk segítségével nem fogjuk tudni beazonosítani a korábban ismeretlen (még nem magyarított) neveket, fogalmakat, amelyekről külföldi hírforrásokban olvasunk, olvasmányainkban találkozunk, mivelhogy maguk a kínaiak, maguk a japánok stb. - másképpen írják át saját szavaikat. 

Nem kívánunk egyedül üdvözítő fogalom-verziókat, illetve írásmódokat javasolni. Inkább adjunk többet is! Inkább ütköztessük a szavakat! Virágozzék száz megnevezés! Zavar, persze, hogy zavar a bábeli zavar, de - bár a nehézségeket nehéz lenne alábecsülni - az internet korában azért mégiscsak muszáj a fogalmakat összecsiszolni! (Azoknak megnyugtatásául, akik szerint ilyesmit remélni kincstári optimizmus "ebben az országban": a globális nagyközönség számára lesz angol verzió is.) 

De bármely nyelven egyaránt izgalmas kihívás az online religiopaedia-készítés, kivált, ha dinamikus enciklopédiáról van szó, amelyben a címszavakat rendszeresen javítjuk-újraírjuk), ugyanakkor hyperpaedia, amelynek bármilyen rövid címszavai végtelenekké tágulhatnak az interneten már fent lévő, releváns, illetve hasznos dokumentumokra mutató linkek révén. 

A Religiopaedia nyilvános és nyitott. Nyilvános, vagyis online készül, folyamatos feedback-nek kitéve. S nyitott, mert minden bírálatot, javaslatot igyekszünk megszívelni, s mind linkeket, mind a szó-lista bővítéseit, mind pedig esetleges definíciókat örömmel fogadunk és közlünk. 

A religiopaedia béta verziójának címe http://www.gerlo.hu/hvall/enci/. 

Keressük a szavakat! De miféle szavakat is keressünk? Mettől meddig tartson az a mező, amelynek a szókincsét többé-kevésbé lefedni kívánnánk? Féljünk-e attól, hogy lexikonunk parttalanná válik, s húzzuk meg szigorúan illetékességi körének határait, avagy ellenkezőleg: tartózkodjunk attól, éspedig tudatosan, hogy bármiféle - tematikai vagy más - béklyóba zárjuk alkotó szellemünket? A válasz talán az lehet erre a kérdésre, hogy húzzuk is meg szigorúan érdeklődésünk határait, de ne legyünk lélektelenek; olykor (azt se szabjuk meg, milyen gyakran!) kegyelmezzünk meg egy-egy címszónak, s vegyük bele a religiopaediába még akkor is, ha csak lazán kapcsolódik annak tulajdonképpeni tárgyához. 

Feed us back: