Törzsiesek és geopoliták

Valahogy úgy vagyok a kérdéssel: "mit jelent magyarnak lenni?", mint Szent Ágoston azzal, "mi az idő?". Amíg nem kérdezik, tudom; mihelyst megkérdezik, már nem tudom. Magyar vagyok, persze, de kozmo- vagy geopolita legalább annyira vagyok; legalább annyira barátom a roma, a román, az ír, a baskír, az ingus, az indus, mint testvérem volt a szovjet, s mint sógorom az osztrák. Szamárságnak tartom az olyan megfogalmazásokat, mint "Erdély ősi román föld", vagy "Erdély ősi magyar föld". Ki vitatja? Mind a kettő igaz. De nemcsak ezek. Ugyanaz a földdarab ősi földje mindegyik érte acsarkodónak, sőt azoknak is, akik nem buzgólkodnak érte. Ki kell jelenteni: "Burkina Faso ősi vietnami föld", "Tibet ősi mexikói föld", "a Falkland-szigetek ősi szlovák föld". A Földgolyó - közös. Területet s így határt jelölni ki rajta egy népnek, semmivel sem emelkedettebb  dolog, mint amikor a kutyák vagy farkasok körbepisilik territóriumaikat: eddig a Bodrié, a farönkön túl a Buksié a tér.
   A nemzet mára éppolyan anakronizmussá vált, mint amilyen anakronizmus volt a nemzetek megszületésekor - és azóta is - a törzsközösség. Ebben az egyének elsősorban egy közös törzs különféle hajtásainak tekintik magukat, s csak másodsorban autonóm lényeknek, akik pedig joggal hihetnék: népekkel, vallásokkal, csillagrendszerekkel, sőt más személyekkel egyenrangúak. A törzsiesek, persze, joggal panaszkodnak, hiszen igazi sebekre hivatkoznak: fennmaradásukat más közösségek veszélyeztetik. Ők kezdték vagy ők folytatták (tyúk-tojás probléma). Hogyan is lehetne utópisztikus a felelet, amikor a kérdések tragikusak: mit tennél, ha a te fiadat ölték volna meg azok, ha téged loptak volna meg a cigányok, ha a te lányodat venné nőül egy szudáni, ha éppen a te házadat döntötte volna romba egy szerb vagy egy horvát gránát? Hogyan is õrizd meg nyelved tisztaságát ebben a turbó-dízel-flopi-kóla-tini-nindzsa világban, ha nem múltba tekintő hagyomány-hangsúlyozással? Hogyan is tarthatnád nyitva a házunk kapuját, ha riasztóberendezéssel sincsenek biztonságban az értékeid?
   Pedig korunk a falak leomlásának a kora. A radioaktív hullámok már a berlini falon keresztül is áthatoltak, a vírusoknak nem kell vízum, hogy egy országot megfertőzzenek. A berlini fal lebontása utáni korszak új falépítõi, vasfüggöny-fabrikálói, az etnikai, vallási, stb. homogenizálás hívei - legynek bár szívünknek kedves magyarok, vagy más nemzetiségűek szívének kedves más nemzetiségűek - eleve lehetetlent próbálnak. Nemsokára az lesz a természetes, ha egy társasházban kínaiak laknak majd a földszinten, magyarok az elsõn, szudániak a másodikon, olasz cigányok a harmadikon, s mondjuk izlandi diákok a negyediken. Így lesz.
   Mielõtt valaki egyszer kimondaná: "létharcot vív a magyarság", számoljon el tízig: kurd, oszét, tuareg, zulu, örmény, palesztín, bosnyák, szingaléz, hutu, abház. E népek igazi létharcot folytatnak, kalasnyikovval, Molotov-koktéllal, lándzsával, késsel, karddal, rakétával. Aki létharcról beszél, valójában háborúról beszél. Ezért a szememben az a jó magyar, aki őszinte magyarázatot keres a kérdésre: mi az, hogy magyar? Ha én azt mondom: "magyar vagyok", ez ugyanaz, mint amikor egy román azt mondja: "román vagyok". Mint amikor valaki azt mondja: "én vagyok én".