gerlo.hu

vissza / back

gerloblog
















 

A SÁTÁN POZSONYBAN
A bukott angyal hívei

Nálunk egy húgát feltrancsírozó kamasz története, a szomszédban, egy e héten Pozsonyban fellépő „sátánista” zenekar körüli zenebona borzolta fel a kedélyeket – és keltett bizonyára érdeklődést: bolondok-e, bűnözők, vagy csak polgárpukkasztók, akik a Sátánt mint istenüket tisztelik?

„A sátánizmust, amelyet azok gyakorolnak, akik élvezetüket lelik az általuk gonosznak tartott cselekedetek elkövetésében, részben a ponyvairodalom és a filmgyártás, részben pedig az egyház időről időre ismétlődő elítélő nyilatkozatai tartják életben” – olvashatjuk egy brit vallási lexikonban. E bumerángeffektusnak köszönhetően került az elmúlt hetekben az érdeklődés  középpontjába  a  rajongói  által nemcsak a legrégebbinek, de a „legheavybbnek” is tartott heavy metal zenekar, az angol Black Sabbath. A hatvanas évektől folyamatosan aktív együttes szeptember 14-re meghirdetett pozsonyi koncertje előtt ugyanis Jan Sokol nagyszombati érsek levélben hívta fel a szlovák kulturális miniszter figyelmét: e zenészek dalaikban a sátánizmust és az erőszakot hirdetik, néhány kassai és eperjesi katolikus szervezet nyilatkozatban szólította fel a ország lakosságát, hogy imával és böjtöléssel tiltakozzon a koncert ellen. Amivel már nemcsak a telt ház volt biztosítva, hanem az is, hogy a közvéleményt újra foglalkoztatni kezdje: mi is a sátánizmus?

Létezik-e egyáltalán a gonosz erőinek feltételezett vallása, avagy csupán az amúgy is gyakran lázadó szellemű rockzenei irányzatok között akad olyan, amelyik „a büszkeség és a lázadás legfőbb alakjának”, az Istennel dacoló Sátánnak a szimbólumait használja? Hiszen könnyen belátható, hogy ha egy zenekar a Jelenések könyvében szereplő „fenevadak számát”, a 666-ot az Antikrisztus nevével azonosítja, és a fordított kereszt társaságában jelképként viseli, vagy ha Fekete szombat,  Véres szombat, Paranoia, Szabotázs, Menny és pokol és hasonló címekkel ad ki albumokat, az még nem jelenti azt, hogy valóban csecsemőket áldozna fel fekete miséken. Ez utóbbiakról egyébként, amelyeket a sátánizmus központi szertartásainak tartanak, ma számos kutató véli úgy, hogy a 19. századig jobbára csak irodalmi művekben fordultak elő, s legfeljebb belőlük táplálkozott később a valóság. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a sátánizmus modern, múlt és e századi jelenség.

Olyannyira, hogy a modern sátánizmus alapítójának azt az 1947-ben elhunyt, követői által tiszteletteljesen „a világ legzüllöttebb embereként” emlegetett angol boszorkánymestert, Alistair Crowleyt tekintik, aki az Antikrisztusnak tartva magát, Friedrich Nietzsche követőjeként vallotta: „Nincs Isten, mert ha volna, nem tudnám elviselni, hogy ne én legyek az.”  A sátánizmusért még a szabadkőművességet is odahagyó Crowley 1920-ban Szicíliában alapította meg a ma is működő Sátán Kolostorát, amelyben – a kereszténység tételes és gyakorlati tagadásaként – erénynek tekintették mindazt, ami a kereszténység szemében bűn. A keresztények bűnnek tekintik a paráználkodást; Crowley sátánistái orgiákat rendeztek. A keresztet megfordították, s úrvacsoravétel helyett – állítólag – még állat- és emberáldozatokat is bemutattak a titkos, úgynevezett fekete misék alkalmával. Ahol például fordítva mondták el a szentmise szövegét is. Kevesen tudják, hogy innen, az eucharisztiában elhangzó „Hoc est corpus meum” (Ez az én testem) kifordításából származik a máig használt „hókuszpókusz” kifejezés. A drogok élvezetének és a szexuális orgiák szokásának hódoló Crowley ezenkívül levélben ajánlotta fel Trockijnak, hogy végleg kiirtja a kereszténységet a Föld színéről. A megállapodás mindenesetre nem jött létre: a címzett nem válaszolt. Mindazonáltal a „vallásalapító” „Vallomásai” után kiadott „Törvénykönyvet” tekintik a kereszténységet „majdan felváltó” crowleyánus vallás bibliájának.

Ez a biblia azonban nem azonos a Sátánista Bibliával, amelyet már Crowley követője, az amerikai Anton LaVey írt, aki 1966. április 30-án kopaszra nyíratkozott, s San Franciscó-i székhellyel megalapította a Sátán Egyházát. Máig ez a legismertebb, noha korántsem az egyetlen sátánista „egyház” a világon, amelynek száz dollár ellenében bárki élete végéig a tagja lehet. Ez, valamint a Kilenc Angyal Rendje, Baljós Oldal Rend és más hasonló formációk kultuszokkal foglalkozó amerikai szakemberek becslései szerint – a társaságok többnyire titkosak – csupán az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Nagy-Britanniában és Új-Zélandon együttesen több mint egymillió tagot számlálnak.

E milliós nagyságrenden belül azonban a többség a sátánista elit által „kontároknak” nevezett, a sátánizmusban csupán jó heccet látó fiatal illetve a „másodlagos sátánistákhoz” tartozik, akik nem is tartják magukat sátánistának, csupán mások terjesztik róluk. Szerintük e két kategóriába tartozik a pozsonyi koncerttervével vihart kavaró Black Sabbath rajongóinak a többsége – s talán maga a zenekar is. Ám még a többiek, a különféle sátáni egyházak, rendek és klubok tagjai sem Sátán-hívők a szó szoros értelmében, hiszen nem a Sátánt istenítik, hanem önmagukat. Amikor ugyanis ezek (LaVey szavaival) azt hirdetik, hogy „a Sátán a bosszút képviseli, s nem azt, hogy tartsd oda a másik orcádat is”, amikor azt mondják, „a Sátán minden, aminek az elkövetése örömet okoz”, vagy azt, hogy „inkább halj meg, semhogy megalázkodj”, esetleg azt, hogy a „győzelemben keresd a boldogságot, ne a békében”, vagy amikor azt vallják: „senkit se szeress annyira, hogy ne tudd végignézni a halálát”, nem tekintenek sem Istent, sem Sátánt – csak önmagukat. Egyébként pedig ami a kereszténységet illeti, a Sátánista Biblia azt mondja róla: „A Sátán mindig is az egyház legjobb barátja volt, hiszen ez alatt a hosszú idő alatt mindvégig ő tartotta működésben.” Csakúgy – tehetnénk hozzá –, mint az egyház támadásai a sátánizmust.       
GERLÓCZY FERENC
(HVG, Szellem rovat, 1995. szeptember 16.  92-93 pp)


Ördögi üdvözlet
(ugyanott)

„Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istenek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem, és át meg átjártam a földet.” E helyen – Jób könyvében – említi először a Biblia a Sátán nevét. A Bibliában, illetve a Koránban héberül Sátánnak, görögül Diabolosznak, arabul pedig Iblisznek nevezett alak eredetileg angyal, illetve dzsinn, és Isten égi udvartartásához tartozik. A többi angyaltól viszont az különbözteti meg, hogy velük ellentétben, ő Isten parancsára sem volt hajlandó fejet hajtani az ember előtt. Ezért Isten – akinek főségét a Sátán, ellentétben a modern sátánistákkal, soha nem vonta kétségbe – halállal büntette. Ekkor lett belőle „bukott angyal”, ugyanis az „isteni halálbüntetés” végrehajtása majd csak az Utolsó Ítéletkor lesz esedékes. Addig – a keresztény teológia szerint – a Sátán feladata megkísérteni az embert, hogy az elutasítva az élet és a megváltás útját, fogadja el a halálét és a pusztításét, azaz azokra a bűnökre – a büszkeségre és az engedetlenségre – csábítsa az embert, amelyekben a Sátán maga is vétkes. Krisztust háromszor is megkísértette, az ő ellenállása azonban megtörte a hatalmát. S bár az ördög azóta bukásra van ítélve, az ember – vallják a zsidó, a keresztény és a muszlim vallások – egészen az Utolsó Ítéletig szabadon dönt arról, hogy a Krisztust és az életet követi-e, avagy a Sátánt és a halált.
Ám abból, hogy a Rossz megszemélyesült, még nem következett az, hogy ördögből is – mint az Istenből – egy lett volna csupán. Középkori démonológusok egyenesen hét fő ördögöt (archedémont) tartottak nyilván, ezek mind egy-egy főbenjáró bűnnek feleltek meg. Eszerint Lucifer a büszkeség, Mammon a kapzsiság, Asmodeus a bujaság, Sátán a harag, Belzebub a torkosság, Leviatán az irigység, Belfegor pedig a restség démona. Amikor egy embert megszáll az ördög, e tulajdonságok valamelyike szállja meg, s korántsem bizonyos, hogy az ördög mint személy költözik bele. Az ördöngösség és az ördögűzés egyaránt szimbolikus fogalmaknak tekintendők: az ördögöknek – köztük vezetőjüknek, a Sátánnak – megtestesüléseitől független létezésében ugyanis többnyire maguk a sátánisták sem hisznek.
GF

 

Kapcsolódó anyag:
Ördögi üdvözlet


 




vissza / back