gerlo.hu

vissza /  back

gerloblog













 

PLANETÁRIS TUDAT •

Az ötödik megrázkódtatás

Amikor 1992-ben, a Magyarok Világtalálkozóján felmerült a Budapest Klub megalapításának gondolata, a bemutatkozást a világkiállítás idejére szervezték. Világkiállítás nem lesz, a testület azonban 1993 végén László Ervin amerikai–magyar rendszerfilozófus, a Római Klub egyik alapítója elnökletével megalakult, s mára az úgynevezett planetáris tudat szószólójává vált. Miközben világszerte alakulnak a klub Planetáris Tudat Központjai, a legkiemelkedőbb művészeknek és gondolkodóknak évenként Planetáris Tudat Díjat ítélnek majd oda, s már folyik a „Planetáris Tudat Kiáltvány” szövegezése, a témáról rendeznek Budapesten e hét végétől kéthavonta beszélgetést.

A száztagú, főként tudósokat, közgazdászokat és politikusokat tömörítő Római Klubhoz képest, amely a Föld sorskérdéseiről tesz közzé időről időre jelentéseket, a Budapest Klub kevésbé akadémikus formáció: tagjai között – korlátozatlan számban – szellemi vezetőket, művészeket, járatlan utakon járó kreatív embereket szeretne tudni. Az e hét végén esedékes budapesti beszélgetésükön például Karan Szingh, az indiai Megértés Templomának alapítója, valamint Donald F. Keys, a kaliforniai székhelyű Világpolgárok Szervezetének elnöke tart vitaindító előadást. A klubtagok között karmesterek, festők, írók és filozófusok éppúgy találhatók, mint fizikusok, akupunktúra-szakemberek, tánctörténészek, orvosok, oktatók, pszichológusok, vagy éppen egyházi személyiségek.

A Klub elnökétől, László Ervintől származó „planetáris tudat” kifejezés angol eredetije (planetary consciousness) nem egyszerűen globális gondolkodást, hanem globális tudatosságot az egész Földre kiterjedő felelősségtudatot jelent, azt a követelményt, amelyet László Ervin így fogalmaz meg: „Gondolkozz globálisan, cselekedj morálisan!”. László Ervin, aki 1977-ben „Célok az emberiség számára: a globális közösség új távlatai” címmel írt jelentést a Római Klubnak, 1993-as (nemrég „Döntés előtt” címmel magyarul is megjelent) könyvében egyenesen ezt az alternatívát veti föl: a huszonegyedik században az emberiség vagy továbbfejlődik, vagy kihal. Ha rövid távú marad a gondolkodása, ha gazdasági, politikai, vallási, etnikai vagy más szempontból önző marad a szemlélete, ha „szakbarbár” marad a megközelítése, akkor menthetetlenül kipusztul majd, mint egykor a dinoszauruszok – véli a Budapest Klub elnöke. Aki szerint ugyanakkor mégiscsak van esély a fennmaradásra – feltéve persze, ha felismerjük a hosszú távú trendeket, s azokat figyelembe véve megtanuljuk kezelni az általa „ötödik megrázkódtatásnak” nevezett permanens válságot.

Az emberiség László szerint az első világháború után négy nagy megrázkódtatást élt át: a bolsevik forradalom győzelmét, a hitlerizmus hatalomra kerülését, a gyarmati rendszer felbomlását (vagyis a „harmadik világ” keletkezését) és a glasznosztyot (vagyis a „második világ” megszűnését). Az ötödik megrázkódtatás különböző részfolyamatok egymást átható együttese, melyek között a túlnépesedés, a szegénység, a fegyverkezés, az éghajlati változások, az erdők pusztulása, az intenzív mezőgazdasági termelés alá vett földek feltartóztathatatlannak tűnő eróziója, az ásványi eredetű energiaforrások kimerülése, valamint a természet nem szűnő kizsákmányolása és szennyezése a legfontosabbak.

Hogy az emberiség mennyit pocsékol – s mennyit pocsékolna, ha tehetné – fejtegeti László professzor, az a következő példából is világossá válik: „Becslések szerint ma egyetlen, az Egyesült Államokban születő gyermek – ha 82 évig él –  a fogyasztás mai szintjén összesen 2,5 millió hektoliter vizet, 21 ezer tonna benzint, 45 tonna acélt és ezer fa anyagát éli fel. A természeti erőforrások ilyen mértékű felhasználását nem lehet a Föld szegényebb régióiba exportálni: a világ egyetlen generáció alatt kimerülne és túlszennyeződne.” Egy másik példa „hamburgerre vetítve” mutatja be a globális egyenlőtlenségeket: mivel a tehén húsából nyerhető kalóriamennyiség csupán egyhetede a tehén által elfogyasztott növényekének, ha a Föld minden lakója annyi hamburgert és steak-et enne, mint az amerikaiak, a világ teljes gabonamennyisége sem lenne elég a hamburgerekhez levágandó marhák táplálásához. De akár a hamburgertől, akár az urbanizációtól, akár a háborúktól, akár az analfabetizmustól indulunk is el, mind az egyének, mind pedig a – László megfogalmazása szerint immár nem „egymás mellett” (koegzisztenciában), hanem egymáson keresztül (interegzisztenciában) élő – közösségek számára a kanti kategorikus imperativusz, az egyetemes erkölcsi parancs betartása a puszta túlélés alapfeltételévé válik. „Olyan időkben, amikor nagy a kölcsönös függés és amikor egyre többen követelnek igazságos részt a többé már nem növekvő tortából, alapvető fontosságú úgy cselekedni, hogy az mindenki által, káosz és katasztrófa előidézése nélkül megismételhető legyen” – javasol új szemléletet és morált László Ervin.

A planetáris tudathoz azonban nemcsak a globális gondolkodás és a morális cselekvés, hanem a tudományok, a művészetek és a vallások ha nem is szent (angolul: holy), de egész-szerű (holisztikus) szövetségére is szükség van az ötödik megrázkódtatás legyőzéséhez. Mivel az evolúcióban részt vevő rendszerek minden megrázkódtatásban elvesztik stabilitásukat, s a rend a káosznak adja át a helyét, az ötödik megrázkódtatás – amely eleve több, egyenként is egy-egy világválsággal felérő elemből áll – folyamatos káoszt eredményez. Ez persze tudományos értelemben nem abszolút összevisszaságot jelent, hanem csupán a rend egy igen törékeny, komplex és rendkívül érzékeny változatát – nyugtat meg valamelyest a professzor. Ezt a törékeny rendet azonban – figyelmeztet egyben – csak olyan emberekre lehet rábízni, akik a tudósok elfogulatlanságával, a vallásosak alázatával és a művészek szabadságával képesek globálisan gondolkodni és morálisan cselekedni.

Ám ahhoz, hogy mindez – vagyis a puszta túlélés – lehetségessé váljon, a Budapest Klub elnöke szerint sürgősen végbe kell mennie egy nagy forradalomnak: az információ társadalmasításának. Mert „hiába az integrált digitális adatfeldolgozás minden csodája, hiába tudná elméletileg egy kockacukor nagyságú hologram az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának teljes anyagát tárolni, ha mintegy egymilliárd ember analfabéta, s számuk egyre nő; ha óriási tömegek csak végzetes késedelemmel képesek észlelni a világ változásait, s reagálni rájuk”. László Ervin szerint ha nem jut hozzá mindenki az információk legalább valamelyes minimumához, az ember könnyen a dinoszaurusz sorsára juthat. „E történelem előtti hüllők közül egyeseknek sok-sok méter hosszú teste volt, nehézkes idegrendszerrel; a lábakat a fejjel összekötő idegekben több másodpercig is eltarthatott, míg a jelzés célba jutott, még akkor is, ha a jelzésben továbbított információtól az óriás állat léte függött. A világnak most szinte felfoghatatlan sebességű és kapacitású új idegrendszere van: a globális információs és telekommunikációs hálózat. A legtöbb társadalom reakcióideje mégis hosszú, válaszaik tompák, nehézkesek” – ítél a Budapest Klub elnöke.

GERLÓCZY FERENC

(HVG1995/09/09)


vissza /back



 


vissza /back

vissza /back
top / a lap tetejere