Mikor?

A New Age-et olyan, igen heterogén eszmék gyűjtőfogalmaként szokták emlegetni, amelyek közös vonása, hogy - keresztény szempontból elítélendő módon - önmegváltást hirdetnek. A „mozgalom" magában foglalja az asztrológiát, a titkos (okkult) tudományokat, a különféle jóslási technikákat, a sokistenhitű pogány vallások feltámasztását, a kristályokban való hitet, a spiritizmust, és ki tudja még, hány új vallást, illetve irányzatot.
A mindezeket ötvöző - eredetét az 1960-as évekig visszavezető - mozgalomban az a várakozás is közös volt, hogy hamarosan eljön az aranykor, megalakul a világkormány, véget érnek a háborúk, az éhínség, a nyomor és a diszkrimináció. Mindez egy Új Kor, vagyis a Vízöntő korának jegyében. A Nap 2160 éves csillagkorszakonként (vagy aiónonként) a tavaszi napéjegyenlőségkor más és más csillagképben kel fel az égbolton. Mivel a csillagképek határát az égen nem lehet pontosan meghúzni, így az új korszak kezdetéről is eltérnek a vélemények, a legáltalánosabban elterjedt nézet szerint 1962. február 4-én kezdődött a New Age, amikor a Halak jegyéből a Vízöntőébe lépett az égbolt. A Halak aiónja nagyjából a kereszténység első 2 ezer évére esett, a Vízöntő kora pedig főként olyan régi, illetve új szellemi irányzatokat, vallásokat, mágikus, illetve pogány hitelveket, gyakorlatok újjászületését hozza, amelyeket a kereszténység korábban elnyomott, vagy jelenleg határolódik el tőlük.
A 20. században sokáig egységesnek tekintett New Age mozgalom egyébként 1999 végén feloszlott, legalábbis két, e tárgykörben mértékadó amerikai folyóirat - az Esotera és a Gnosis kimondta az eszmerendszer széthullását és elüzletiesedését.
 
(HVG, Szellem, 2003. február 22.)