gerlo.hu

vissza / back

gerloblog
















 

Hit és most

Nem azt tartom döntőnek, hogy mit gondolunk, hanem azt, hogyan élünk. Ezt mindenkire érvényesnek tartom, világnézettől függetlenül. A vallásban ez azt jelenti, hogy nem a dogmák a perdöntőek, hitünk lényegét nem a dogmák alkotják, hanem Jézus morális üzenete. Ezért is volt számomra olyan fontos ez a könyv” – mondja Gromon András, a szelet Németországban vetett, de vihart Magyarországon aratott kötet, Karl Herbst A valódi Jézus című művének fordítója. Szerinte az igazi eretnek nem az, aki mást hisz, mint amit az egyház tanít, hanem az, aki nem úgy cselekszik, ahogyan cselekednie kellene – ha valóban Jézus erkölcsi tanítását követi. A „morális eretnekség” elítélésével azonban az egyház szemlátomást nem foglalkozik – véli Gromon András.

A Karl Herbst könyvében szereplő Jézus feltétel nélkül csupán „embernek” és „az ember fiának” tekintette magát (amely utóbbi kifejezés Jézus arám nyelvjárásában nem jelentett egyebet, mint „egyszerű embert”), s miközben a hamis prófétáktól, a teológusok, a papok uralmától óvott, magukat e címeket is bírálattal illette. Herbst – és Gromon – Jézusa nem tartotta magát sem Messiásnak, sem Istennek. Ami e legnagyobb s teológiai szempontból minden többinél fontosabb titulust illeti, Herbst előbb az egyházban ez ügyben mértékadó – Jézust valóságos embernek, egyszersmind valóságos istennek mondó – kalkedóni zsinatot idézi. E grémium másfél évezreddel ezelőtt kinyilvánította, hogy a dogmát: „Jézus Isten” úgy kell elfogadni, „ahogyan arra Jézus Krisztus maga tanított meg minket”. Herbst ehhez hozzáfűzi, hogy most már ideje volna végre komolyan is venni ezt az 5. századi intelmet. „Mi, mai teológusok – írja – vétkesekké válunk, ha nem kutatjuk elfogulatlanul, vajon a történeti Jézus (és nem a hit valamiféle Krisztusa!) valóban azonosította-e magát Istennel?”

Herbst szerint ez korántsem lebecsülés, hiszen ha végiggondoljuk, „nem létezik nagyobb méltóságot kifejező cím valaki számára annál, hogy »szerény istenkereső«”. Erről az istenkeresőről Herbst értelmezésében csupán terjesztették, hogy csodákat művelt: az általa érintett betegek sokkal inkább hitük, azaz Istenbe és Jézusba vetett bizalmuk miatt gyógyultak meg. „Jézus a vízen sem járt – folytatja Herbst –, s a Máté evangéliumának 14. fejezetében szereplő esetet Péter apostol mélyértelmű álmának minősíti. Pál apostol feltámadáshitét viszont, Herbst szerint, vízió alapozta meg.

A feltámadásban való kétkedés a Herbst-könyv magyar fordítójának kiközösítése nélkül is napirenden van a keresztény teológiában. A Newsweek húsvéti száma például címlapsztoriban több tucat, az elmúlt néhány évben megjelent, Jézus feltámadásának kérdését firtató könyvről számolt be, melyek csupán annyiban hasonlítanak egymásra, hogy eltérnek a hagyományos tanítástól. A magyarázatdömping annak tulajdonítható, hogy a hívő, de ugyanakkor racionálisan gondolkodó ember számára máig maradt megmagyaráznivaló.

Arra, hogy mi történt az evangéliumi beszámolókban szereplő üres sír megpillantása és a feltámadt Jézus megjelenései között, mind a mai napig nem találtak egyértelmű racionális magyarázatot. Ráadásul a megjelenésekről való beszámolók maguk is ellentmondásosak: Lukács szerint például Jézus Jeruzsálemben jelent meg tanítványainak, Máté beszámolója szerint Galileában; Máténál Jézus Mária Magdolnának jelenik meg először, Lukácsnál Péternek. Az ezeknél korábbi Márk-evangéliumban Jézus senkinek sem jelenik meg a feltámadás után. Antióchiai Szent Ignác egyházatya az első század végén úgy fogalmazott: „Jézus Isten csöndjében támadt fel.” 

A megbízható adatok hiánya is okozza, hogy ma talán több feltámadásértelmezés van forgalomban, mint korábban bármikor. Olyan könyv is akad, mint a német Holger Kersten magyarul is olvasható, Jézus Indiában élt című könyve, amely szerint Jézus nemhogy nem halt meg, de húsvét után – csakúgy, mint harmincéves kora előtt – Indiában élt. A nézet nem új: Kasmírban a látogatóknak ma is megmutatják „Jézus sírját”, sőt, nem messze tőle, még Mózesét is. Németországban mégsem ez a könyv, hanem inkább Gerd Lüdemann Újszövetség-kutató művének (Mi történt Jézussal? – A feltámadás történelmi megközelítése) volt nagy visszhangja. Lüdemann szerint sem volt feltámadás: ehelyett Jézus teste a sírban szétporladt, s a Péternek való megjelenése csupán az apostol „szubjektív víziója” lett volna, amit a lelkifurdalás okozott, amiért mesterét annak letartóztatásakor megtagadta.

Karl Herbstről, A valódi Jézus szerzőjéről Szabó Ferenc jezsuita szerzetes az Új Ember katolikus hetilap 1995. november 26-ai számában megjelent támadó cikkében azt írta, hogy „csodátlanítja az evangéliumokat, és Jézust egyszerű istenkereső emberré fokozza le – botrányos és eretnek módon kiiktatva a kereszténység lényegét alkotó húsvéti misztériumot. A botrányt csak fokozza az a tény, hogy katolikus pap írta németül, katolikus pap fordította magyarra és terjeszti ezt az áltudományos könyvet.”

Herbst és Gromon azonban, mint mondják, készakarva „csodátlanítanak”, mivel szerintük a hit, vagyis az Istenbe vetett bizalom csodabizonyítékok nélkül is – sőt, úgy talán még inkább – megszületik abban, aki nemcsak a magáévá teszi Jézus radikális, az ellenségeinkre is kiterjedő felebaráti szeretének a gondolatát, de aszerint is él.

Jézus ember, aki hisz, nem pedig Isten, akiben hinni kell – vallja a szerző és a fordító, kimondva az egyházi vezetés részéről támadásokat kiváltó tételt: az igazi kereszténységhez nincsen szükség Jézus nagypénteki halálának és húsvéti feltámadásának feltételezésére. A hit azonban Herbst és Gromon számára az Istenbe vetett bizalmat jelenti, s ennélfogva az ember döntését. Ezért – mondta Gromon három héttel ezelőtt, még a szószékről, egy prédikációjában – „a hit nem Isten ajándéka az embernek, hanem az ember ajándéka Istennek”.

Gerloczy Ferenc
(HVG 1996 05 04)

 

Kapcsolódó cikkek:

Gromon plébános kiközösítése

Egy hit feltámadása:
Hogyan lett Jesuából Krisztus

English versions

The Excommunicaítion of Father Gromon

Faith today

vissza / back


 

top / a lap tetejere
vissza / back

vissza / back